"Harry Stack Sullivan, egy elismert amerikai pszichiátriai gondolkodó egyszer állítólag úgy határozta meg a pszichoterápiát, hogy az két ember bizalmas beszélgetése, melynek során az egyik jobban szorong, mint a másik. Ha a terapeuta jobban szorong, mint a páciens, akkor ő válik pácienssé, és a páciens lesz a terapeuta"Yalom


BETEGSÉG

A betegség fogalma: A betegség olyan szó, amelyet tulajdonképpen csak egyes számban használhatunk, a többes szám: betegségek, éppen olyan értelmetlen, mint az egészség többes száma: egészségek. A betegség az ember állapotra vonatkozik, és nem a szervekre, vagy szervrendszerekre.

A test sosem beteg, vagy egészséges, a testben csak a tudat információi fejeződnek ki, mivel a test semmit sem tesz magától, erről mindannyian meggyőződhetünk, ha megtekintünk egy holttestet.

A testben a tudat információi manifesztálódnak, s válnak ez által láthatóvá. A tudat úgy viszonyul a testhez, mint a rádióműsor a rádióvevőhöz. Miután a tudat nem anyagi jellegű, önálló minőség, természetesen független a test bármely termékétől, sőt annak lététől is. A test működése összességében azoktól az információktól függ, amelyeknek kiindulópontja az emberi tudat. Félrevezető tehát azt állítani, hogy a test beteg; beteg csak az ember lehet, s betegsége testében jelentkezik tünetként. (Ha egy tragédiát bemutatnak, akkor sem a színpad tragikus, hanem a darab!)

TÜNET

A betegség történésének, lefolyásának kifejeződési módja. A pszichoszomatikában nincs helye a betegségek ma szokásos osztályozásának – szomatikus, pszichoszomatikus, pszichés és elmebetegségekre. E felosztás a betegségek megértését sokkal inkább akadályozza, mintsem megkönnyítené. Ha valakinek valamely tünet manifesztálódik a testében, ez (többé – kevésbé) magára vonja az illető figyelmét, s ezzel megszakítja addigi életútja folyamatosságát. Tehát a tünet, jelzés is, amely magára irányítja figyelmünket, érdeklődésünket, energiáinkat, s kérdésessé teszi testünk addigi egyensúlyát. A tünetre oda kell figyelnünk, akár akarunk, akár nem. A modern orvostudomány álláspontja szerint, a tünet egy többé – kevésbé véletlen jelenség, melynek okát funkcionális folyamatokban kell keresnünk, s e funkcionális folyamatok kutatása a tudomány feladata.

ZAVAR

Életünk e kívülről jövő megszakítását zavarként érzékeljük, s leginkább egy a célunk: megszabadulni ettől a zavaró valamitől (magától a zavartól). Ezzel, kezdetét veszi a tünet elleni küzdelem. A tudatosság hiánya tünetet termel, a tünet zavart okoz, ám nem a zavar elhárítása a megoldás, hanem a tünet értelmezése, ezáltal a betegség megértése, melynek során megjelenhet bennünk a felismerés.

BETEGSÉG ÉS GYÓGYULÁS AZ EGÉSZSÉG SZEMLÉLETÉVEL

A betegség teszi gyógyíthatóvá az embert. A betegség az a fordulópont, amelyen keresztül, lényünk hiányossága a teljességbe fordulhat át. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, abba kell hagynunk a küzdelmet a betegség ellen, s meg kell tanulnunk látni s hallani, mit közöl velünk a betegség. Könyörtelenül meg kell kérdőjelezni nézeteinket, elképzeléseinket, azaz kikerülhetetlenül azzal kell foglalkoznunk, hogy mi a valóság, és nem azzal, hogy milyennek kellene lennem, vagy a dolgoknak milyennek kellene lenniük. A VALÓSÁG szerepe a betegségek során az, hogy be kell bocsájtanunk, felszínre kell hoznunk tudatunkba azt, ami eddig hiányzott belőle.

A gyógyulás mindig a tudat tágulásával, bizonyos éréssel jár együtt. Mivel a tünet azért keletkezett, mert árnyékvilágunk egy része a testbe süllyedt, s ott manifesztálódott, a gyógyulás ennek a folyamatnak a fordítottja, azaz tünetünk princípiumát tudatosítanunk kell, s ezzel megváltjuk anyagi lététől.